Az első

Barnus este nekiállt első könyve megírásának. Egyelőre csak a címével készült el: "Ilyenek a kislányok". Aztán kiderült, hogy nekem kellene megírni a bevezetést. Úgyhogy egyelőre ennyiben maradt a projekt:)

A divat Andriskát is érdekli

Tegnap a közelgő (?) nyárra (?) tekintettel nagybevásárlást csaptam a H&M-ben. A végén már alig bírtam el a sokmindent, kifelé besípolt a biztonsági kapu is, de lényeg, a lényeg, itthon nagy boldogan pakolom ki a ruhákat a gyerekeknek. Andriska ráveti magát a három alsónadrág egyikére, majd lelkesen közli:

Mamika, ez jól illik az új cipőmhöz!

(ps. Barnussal elkezdtük olvasni az Emil és a detektíveket:)

Tegnapiak

Tegnap reggeli. Barnus kiolvassa betűnként azt a szót, hogy pictures.

B: mama, mit jelent azt, hogy pictures?

Mire Anna, egy másodperc múlva, reflexből: VAGY TE!

(A mostanában elterjedt hülye! Vagy te! analógiájára, hátha véletlenül a pictures is valami csúnyát jelent....)

Új ruhám van. Barnuskám végigmér, majd közli, hogy ez legyen rajtam, amikor Normandiában kettesben a pékhez megyünk reggelente:) Azóta megtaláltam egy erről szóló rajzot is, melyen az áll, hogy "regel mama és Barnus pékségbe menek Papa Pupák Anna" rajzolt mellé egy kiflit és egy zsemlét is. Az áthúzások a valóságban is áthúzások, csak nem keresztben, hanem egy nagy x-szel.

Tánc, tavasz, perfekt piknik

Tegnap délelőtt a kicsiknek táncfellépése volt. 

Szerdán, mivel nekünk szünnap volt, de amúgy volt ovi/suli és tánc is, végre ismét el tudtam menni az ikrekkel a táncórára. Újfent megállapítottam, hogy jó, hogy járnak. Nagyon jó kis társaság van, ami zömében ovistársakból és kollégáim gyerekeiből, meg egy-két német kisgyerekből áll. Nagyon örülnek egymásnak, sokat nevetgélnek és csibészkednek, de emellett tündérien gyakorolják a táncokat, láthatólag nagy örömüket lelik benne. Andrisnak, azóta, hogy legutoljára én vittem őket, új párja lett a nála valamivel fiatalabb, gyönyörű szemű Julcsi személyében. Anikó épphogy elkiáltotta magát, hogy mindenki a párjához, már mentek is egymáshoz, és álltak aranyosan, kézen fogva, kicsit téblábolva. Az egész tánc alatt mint két kis manó, állandóan próbáltak a szemük sarkából valaki mást is figyelni, hogy épp merre és hány lépést kell menni. Andris legtöbbször halandzsázva énekel is közben, mert bár énekelniük nem kell, a legtöbb dalt kívülről tudja:) 

Anna meg a másik fele, ő szenvedélyesen szereti a táncot, minden idegszálával ott van, koncentrál, sosem téveszt, és végig mosolyog közben. A szerdai tánc főpróba volt szombatra, utánuk a nagylányok következtek, és egyszerűen nem bírtam elvonszolni (kétszer is visszaszaladt az előtérből, amikor meghallotta egy számára kedves dal első taktusait), végig akarta nézni a nagylányok próbáját is. Úgy figyelte a nagylányok lábait, lépéseit, mint más egy teniszmeccsen a labdát. Ami Barnusnak a vívás, az Annának a tánc.

Na de vissza a szombathoz: mindenhol vannak idegbajos szülők, hát itt is, emiatt aztán tíz perccel a fellépés előtt átvariálták a legtöbb párost... Nagyon büszke voltam a gyerekeimre, mert egy perc alatt tudomásul vették az egészet (leginkább én voltam szomorú, hogy a Julcsikát elszedték Andris mellől, de én is rendesen viselkedtem:). Amúgy a cserepár, Luca, nagycsoportos, egészen jól irányítgatta Andrist, ennyiben jó volt a csere. Anna elképesztően lelkesen készülődött reggeltől kezdve, Andris viszont lekonyult az ottani várakozás közben. Szerencsére másfél muffin segített, így aztán ő is nagyon szépen végigtáncolta az előadást, ami végül nagyon jól sikerült. Utána még hosszasan büféztünk, a gyerekek fogócskáztak, Anna pedig a szoknyáját pörgette:))

Ma pedig remek spontán-pikniket tartottunk Veráékal és Móni+Eszterrel Luxembourg Kockelscheuer nevű, parkos részén (télen idejártunk korizni is, és már akkor kiszúrtuk a szép parkot, tavat, játszóteret). Volt minden, sárkány(t)eregetés, bicajozás, a két lépésre található farmon állatetetés, játszóterezés, és last but not least, Vera jóvoltából citromhabos piskótatorta málnával (az egyik képen látszik, hogy Andris még a tortaformát is kinyalogatta:) és kacsazsíros bagett lila hagymával... Este hét körül jöttünk el nagy nehezen. Több hétnyi rossz, vagy legalábbis állandóan változó időjárást követően ezen a hétvégén végre szép időnk volt, igaz nem túl meleg, és szeles is, de legalább sütött nap. Szépek és nagyon hosszúak az esték, pedig még csak május közepe van.

Anyák hete

I.

Múlt vasárnap megkaptam az immáron szokásossá vált három kis papírtulipánomat. (Feledékeny apukák mindig tartsanak otthon színes papírt és tanuljanak meg tulipánt hajtogatni, így bármikor kihúzhatják magukat a csávából:) Délután a két kicsi zsúrra volt hivatalos, és ilyen alkalmaknak idén már nem vagyunk kötelező kellékei: odavisszük őket, majd értük megyünk. A mostani három órányi szabadidőt Barnussal töltöttem. Meglepetésemre a két felajánlott opció közül (fagyizás/múzeum) a múzeumot választotta. Aminek nagyon örültem, mert a kiszemelt, Mudam névre elkeresztelt modern művészeti múzeum hiába van tőlünk légvonalban maximum 1 km távolságra, még sosem jártunk benne. Mindkettőnknek nagyon tetszett, persze jó kezdet volt, hogy az elsőként szemünkbe ötlő hatalmas installáció, egy háromemeletnyi rokka, vastag vitorláskötelet sodort. Láttunk aztán még sok egyebet, pár agyament és sok érdekes dolgot. Barnus irtóra élvezte, kombinált, próbálta kitalálni, hogy mi, micsoda, állandóan mindenhez hozzá akart nyúlni, szaladgált, nézelődött. Abszolút jó társaság volt, és limonádéért is csak a felétől kezdve nyaggatott...

A múzeumozás után kisétáltunk a múzeumtól pár méterre található Thüngen-erődhöz, amit még szintén nem láttunk. Megállapítottuk, hogy ide még vissza kell jönnünk a család maradék felével, sőt természetesen a történelmi dolgokért rajongó nagypapával is, megcsodáltuk a mostoha időjárásnál is csodás kilátást (otthon eközben 33 fok...), majd siettünk az addigra elpilledt bulizókért.

II.

Hétfőn az ovis csoport anyák napi ünnepségére voltunk hivatalosak az ebédszünetben. (Mivel az uniós munkaerők egyetlen közös nevezője az ugyanabban az időintervallumban megtartott ebédszünet, az ovi és iskola mindig ekkorra időzíti az ünnepségeket.) A kicsik (és persze Barnus is, de róla később) már hetek óta teljes lázban égtek, és nagy nehezen, de végül kibírták, hogy ugyan mindenki más versét elmondják, de a sajátjukat ne, mert az meglepetés. Az énekeket hallhattam, azok publikusak voltak. Az itteni anyák napi ünnepség teljesen hagyományos, versmondós, éneklős volt. Nagyon aranyosak, kedvesek, ügyesek voltak, nekem főleg a közös énekek tetszettek, meg persze az egymás mellé kiállt Anna és Andris kis verse, amit aztán este is jó sokszor elmondtak még (végre szabad volt:). Az előadás után megkaptuk a szép rózsánkat és ajándékunkat, majd nagy közös eszem-iszom volt, ahonnan én a francia vizsgám miatt sajnos angolosan távozni kényszerültem.

III.

Barnusék ünnepsége a keddi ebédszünet idejére esett. Itt közös ünnepséget tartott az I-II., és a III-V. osztály, tehát a komplett magyar szekció. Barnusék egy kis színdarabot adtak elő Lázár Ervint Négyszögletű kerek erdő c. könyvének egyik története alapján, a nagyok pedig saját verseiket és írásaikat olvasták fel. A színdarab aztán főleg hatalmas titok volt, illetve lett volna, ha a drága Barnabás nem veteti meg külön a könyvet, majd a felolvasás során nem derül ki, hogy az egyik történetet kívülről tudja. Amikor a jelmezhez  keresgéltünk alkotóelemeket (Barnus Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa volt), már Andris szólt rá Barnusra, hogy ne mondja el, hogy kicsoda lesz, hiszen meglepetés. Az előadás egyszerűen remek volt. A gyerekek nemcsak tökéletesen tudták a szöveget, hanem lelkesen, viccesen valóban eljátszották a versíró verseny történetét, és egyáltalán nem voltak zavarban a kb. 50 fős, könnycsorgató anyákból és ráérő apukákból álló közönség előtt. A nagyok műsorának a végén kaptuk meg a virágot és a gyerekek által sütött kekszeket, majd itt is büfé volt, amit szintén a gyerekek készítettek elő.

  

Barnus, kezében a megírt verssel

Legszebb állat az anakonda, de nem tudja ezt ama konda...

Kedd estére aztán, mivel aznap házassági évfordulónk is volt, ekkorára bővült a csokrom

Nagyon megható anyák napja volt az idei, mert talán idén volt először, hogy tudatosan és nagyon lelkesen készülődtek már napokkal korában, és elképesztő izgalommal várták, hogy majd mit szólok:) Mit szólhatnék? Szépek, kedvesek, aranyosak, viccesek, ügyesek és okosak vagytok édes-drága kisgyerekeim.

Ez itt a reklám helye: 100 éves az észt film

Aranyos észt rajzfilm, holnap 4-kor vetítik a Toldiban, hangalámondással+felirattal. Aki tud, menjen, a film aranyos, a szervezők pedig nagyon lelkes emberek:)

Magyar trailer itt:

http://www.youtube.com/watch?v=iH1X2kytAR4

További időpontok: Debrecen: május 6. 17 óra (Apolló mozi), Szombathely: május 10. 16.30 (Savaria mozi).