...ha már sikeresen egy pillanat alatt kitöröltem a tegnapelőtt elkezdett hosszú bejegyzésemet..., amit most nincs erőm újraírni, és amelynek lényege az volt, hogy volt otthon egy csodálatos közös hetünk, sok-sok unokatestvérezéssel, családozással és valamennyi barátozással, most pedig éppen külön vagyunk: én Luxemburgban egy kéthetes franciatanfolyamon, Ozsi Sóstón, ahol a szelet várja, a három drágaság pedig a szentendrei nagyszülőknél, akikkel ma épp cirkuszban voltak. Úgyhogy minden rendben, és persze számolom a perceket, hogy jövő héten ilyenkor már ismét egy fedél alatt legyünk a Balatonon.
