Idén sajnos nem ismétlődik meg a tavalyi verőfényes, hosszú ősz, de valahol tiszta szerencse, hogy nem ebben a mostani időben kezdtük el itteni életünket. Lehet, hogy hamar letört volna a nagy lelkesedés.
Gyakorlatilag szeptember óta november van, bár szerencsére azért akadtak szebb napok is. Október közepén még szerveztünk egy sokcsaládos grillezést, és az a vasárnap volt talán az utolsó nap (és több hét után az első is), hogy nem kellett kabát.
Azóta született egy csomó ismerős kisbaba, szám szerint négy lány és egy kisfiú, a négy lány ráadásul egy héten belül:) Egyikőjüket a karomban tartottam kétnapos korában. Ilyen pici baba nem is volt még a kezemben a sajátjaimon kívül.
Aztán következett végre-valahára az őszi szünet, az első olyan szünetünk, amikor nem mentünk sehová. A gyerekek eleinte kicsit méltatlankodtak, de a végén azért nagyon élveztek minden itteni programot, és reklamáltak egy sort, hogy ennyire gyorsan eltelt az egy hét. Egyrészt voltak mindenféle jó dolgok, mint például uszodába menetel, kirándulás, korizás kétszer is, sok-sok játszás, tunyulás, másfelől volt időnk egy csomó mindenre, ami már régóta váratott magára. Az egyik délután végigválogattuk az összes ceruzát és filcet (úgy 300 db), megvettük az autóra a téli gumikat, elpakoltam a nagy halom kinőtt ruhát, na és végre nem éjjel jártam le mosni, hanem világosban. Mindennap lehetett kicsit aludni ebéd után (a gyerekek persze nem alszanak, de legalább hagynak). Persze egyetlen nap kivételével szinte megállás nélkül szakadt az eső, a legutolsó estére sütött ki ismét nap.
Trier, az egyetlen napos napon
Mettlach
Saarschleife-Orscholz
Locker bleibfn:)
Ahol a Saar kanyarodik. Itt fogunk túrázni és kishajózni tavasszal (azaz legkésőbb júniusban...)
Az ominózus utolsó este...
Az őszi szünet másnapján már ugyanolyan fáradt volt mindenki, mint előtte, és szorgalmasan mantrázzuk azóta is, hogy már csak 7-6-5 hét a téli szünet. A reggelek sötétek, és az óraátállítás óta már este is sötétben gyalogolok haza.
A kicsik most épp betegeskedtek három napig, de amúgy mindenki remekül muzsikál az iskolában. Barnusnak egy hete volt a negyedéves szöveges értékelése, ahol sok egyéb jó dolog mellett azt is megtudhattuk, hogy kiváló a magaviselete, "még kicsit túl jó is". Ez volt talán a legnagyobb meglepetés, mert itthon azért rendes kis műsor van szinte minden nap, és hát nem épp Barnabás az ártatlan bárány... Szerencsére semmilyen tantárggyal nincs gondja, szépen halad mindennel. Szépek a betűi, ügyesen számol, és azt én is gyakran hallom, hogy milyen jól olvas már. Utóbbit egyelőre csak a leckéken vagy praktikus olvasnivalókon gyakorolja, érdeklődésből még nem nagyon vesz könyvet a kezébe. Talán majd annak is eljön az ideje. Ami szuper, hogy míg a két kicsi általában nyűgösen indul reggelente (aztán ott már vigyorogva tűnnek el a termükben), Barnus láthatólag annak ellenére szeret iskolába járni, hogy a jelenleg hétfős osztályukban azért kevésbé harmonikusak a mindennapok, mint tavaly. Idén több a csúfolódás, kiközösítés, tavaly ez az ideális 4 fiú, 4 lány összeállítás mellett egyáltalán nem volt jellemző (idén 5 lány és 2 fiú van, és Barnus az otthonról magunkkal hozott évvesztessége miatt legalább egy évvel és fejjel idősebb és nagyobb mindenkinél. Jövőre szerencsére átkerül a 3-5. osztályba, és újra a tavalyi legjobb haverjaival jár majd egy helyre.
A benti és iskolán kívüli foglalkozások észben tartására gyártottam egy csodálatos összesítést, amit Anna másnap sk. kicsit tovább alakított:
Amikor rákérdeztem másnap, hogy mi is az a cica sicc police, akkor kb. három pillanatnyi gondolkodás utána kivágta magát: nyávogni tanulunk és karatézni:) Az igazi ok persze, hogy előző nap tanulta meg leírni ezeket szavakat, merthogy Anna állandóan írni akar. Majdnem az összes nagybetűt tudja már, és bár összeolvasni még nem akarja őket, írni nagyon szeret. Van, hogy leírja mindannyiunk vagy az ovistársai nevét. Andriskát még semmi ilyesmi nem érdekli (néha nem is tudom elképzelni, hogyan fog ő jövőre sulit kezdeni), bár múlt pénteken éjjel épp egy buliban tudtam meg, hogy lelkes és szorgalmas feladatlap-megoldó.
Barnus továbbra is lelkes vívó, így zárásképpen következzen néhány kép az egy héttel ezelőtti edzésről.
