2012. december 25., kedd

Karácsony

Kicsit zaklatottra sikeredett ez az ősz (is), de most, a kétnapos, rettenetes forgalmi dugókkal tarkított hazautunk és a holnaputáni síelés között van egy-két napunk, amikor naponta csak egy-két helyre kell elmennünk. Na szóval, ez már jobb nem lesz, vagy csak öregkoromban, de nézzük a dolgok jó oldalát: mozgalmas élet, sok munka, sok barát, szerető család, otthon ott és otthon itt. Talán hiányérzetünk lenne, ha mindez nem így lenne.

A december a gyerekeknek a karácsonyi készülődés jegyében telt az oviban, iskolában is. Mindenféle ajándékok készültek, jött a mikulás, volt karácsonyi koncert az iskolában (az utolsó percben megváltoztatott programmal, így szinte az összes magyar szülő lemaradt a gyereke produkciójáról), karácsonyi koncert megismétlése az iskolában, szűk körben. Barnusék tanítónője igazán jót talált ki: még december elején közösen összegyűjtötték a gyerekek ötleteit és kívánságait, aztán minden nap sorra került valami. Volt olyan nap, hogy csak kézműveskedtek, hogy csak meséltek, de egy poénnak gondolt ötletnek köszönhetően olyan is, hogy végig matekoztak:) Volt karácsonyi buli a víváson is (erről még képek is vannak, csak éppen nem itt), ahol megint volt háziverseny, zsákból ajándékhúzás és Győző bácsi-féle beszéd, ami francia tudásom fő fokmérője: idén már egészen jól értettem. Karácsonyi buli a munkahelyemen: állunk körbe kissé spiccesen és titkárunk gitárkíséretére énekeljük a Pásztorok, pásztorokat, miközben egyik kollégánk kisfia ütemre töri szét a kezében található műanyagpoharat. Lili zsúrja a luxembourgi műjégpályán, korcsolyázó jegesmedvével és vígan korcsolyázó Andriskával (Barnus már szuperül megy, Anna is egyre ügyesebb, de Andris idáig utálta az egészet, most megtört a jég, hehe, szinte szó szerint). Aztán a horrorba hajló hazaút, egy háromórás dugóval pénteken Nürnberg előtt, meg egy másik háromórással már a finisben, szombaton, Bécs után. Köszönhetően a kényelmesebb autónak és a pár kütyünek, melyek nélkül most már nem indulunk hosszabb útra, ezeket is átvészeltük végül. Itthon két hétre ismét birtokba vettük a házunkat, a hálószobánkban egy babaággyal:) Amikor első este meséltük Annának, hogy épp ezen a helyen állt az ő ágya is, azonnal beleugrott. 22 kiló. (Andris 20, Barnus kb. 45). Az itt lakó baráti családtól átvettük az adventi koszorújukat, ők meg majd tőlünk fogják a karácsonyfát, amikor visszamegyünk.

A Jézuska hagyományosan 24-e reggelén jött, és előző napi rábeszélésem végül hatott: Barnus is "csak" hat óra tájékán bukkant fel, hogy akkor mikor is lehetne már lemenni, de aztán szépen kivártuk Andrist (aki nem mert elmenni pisilni, nehogy akkor "csengettűzzön az angyal"), majd Andris és Barnus szépen felébresztették Annát... A csillagszórókat idén sem sikerült normálisan meggyújtanom, ez már saját hagyományom. Aztán délután 4-ig pizsiben legózás, majd indulás a nagyszülős karácsonyokra. Ezt a képet még reggel csináltam, mobillal.


Ezt a képet pedig az imént küldte mama, ez volt ma este náluk: Barnus vs. nagypapa:)



Január 5-ig vagyunk itt, bár közben kicsit elmegyünk síelni is, ha nem olvad el az összes hó addigra. Boldog karácsonyt mindenkinek!