Hercegnők és szolgálólányok

Anna ma délelőtt Veráékhoz volt hivatalos matiné előadásra. A programra végül Andriska is bekönyörögte magát egyetlen fiúként, mondván őt is érdekli a Csingilingi (sic!). A mozizást követően a lányok magukra öltötték Lili és Pepi összes fellelhető jelmezét. Ameddig a készlet tart alapon akinek jutott, abból hercegnő lett, akinek nem, abból - Vera kötényeiben - szolgáló. Mindenki lelkesen játszotta szerepét, az úrnők táncikáltak, a szolgálók közben kávét szervíroztak:)

A reggeli performance

Az alábbiakat egyik kedves olvasónk írta, kommentként az előző bejegyzéshez. Annyira nevetnem kellett, ahogyan láttam magam előtt ezeket a reggeli meneteket, hogy megörökítem posztként is.

 

Péter Ozsvart2013. február 6.

 

A reggeli performance elemei:
Az otthoni készülődés részleteit most nem írom le, azt úgyis mindenki tudja...amikor beérünk (az oviba) van egy üres ruhatárszerű dolog, ahol a rollereket tárolják. Ide be kell menni és minimum kell vennem egy kávét és egy süteményt (ők az eladók). Utána meg kell ezeket kóstolnom-ennem, de mindig nagyon rosszízű az egész ezért a hátralévő kb. 25 méteren meg kell kergetnem a két pultost...Ezután jön a számomra legmegterhelőbb rész, az öltözés. De ezt csak úgy szabad, hogy minden egyes nap el kell játszani, hogy nem jön le a lábukról a cipő (csizma), és ezt akkor el kell kezdeni lehúzni-rángatni és közben éktelenkedni, hogy miért ragadt már megint a lábra. Általában ilyenkor a másik segíteni szokott és akkor, hogy többen húzzuk lejön...Ezt követően jön a reggel fénypontja a síedzés. Felcsatolják képzeletbeli léceiket, megfogják a kezemet és el kell húznom őket a WC-ig, de úgy, hogy minden oszlopnál elkiáltom magam: UGRATÓÓÓÓ. Ekkor ugranak egyet és elesnek...ez így tovább a WC-ig. Oda bemennek, de mire kijönnek el kell bújnom, hogy megkereshessenek...ha ez megvan, síedzés vissza, hasonló koreográfiával. Néha snowboard edzés, akkor a lábak nem párhuzamosan előre csúsznak, hanem oldalt állnak, ahogy egy hódeszkán kell, valahogy ilyenkor nem csúszik a kő, ezért gyakrabban esnek...Ekkor végre megérkezünk és puszipuszipuszi kiabálással elköszönnek. És ez minden nap van, nem volt nap az óvodában, hogy ez ne lett volna. De az a szar, hogy már csak négy hónap és sohatöbbé nem lesz ilyen...:-(( szerencsére az iskolába be se lehet menni, ott el kell köszönni az ajtóban..:-)
Erdősbá

Mai

Andris beteg (nem akarok oviba menni, nagyon rosszul vagyok, fáj a fejem - szerintünk szerencsére kutyabaja), bentről hívom telefonon.

- Hogy vagy?

- Állati nagy bunkit építettem párnákból, pokrócokból.

- És jobban vagy már?

- Még egy nagy hajót is kell építenem hozzá székekből.

- De Andriska, rosszul vagy még?

- Nem. Ja, de, még egy kicsit.

A laza gyerekem

Tegnap a délelőtt nagy részében takarítottam. A rend és tisztaság beállta után öt perccel Andris hozzákezdett a megszokott állapot visszaállításához. Kérdezem tőle:

Andris, nem sajnálod a mamát?

Végigmér: egy kicsit.

Ma. Andris délután vendégségbe megy. 

Ozsi: Andriskám, tiszta paradicsomszósz a trikód, át kéne venni.

Andris: nincs kedvem.

Ozsi: jó, akkor legalább a sliccedet húzd fel.

Andris: ahhoz sincs.