Egészen addig

A négynapnyi magánnyal járó nyugalom felett érzett öröm pontosan addig a pillanatig tart, amikor meghallom Anna cérnahangját a telefonban, hogy hiányzol mama. Még két nap. Ilyenkor mindig rájövök, hogy ez már nem az én életem, bármennyire jó is haboskávéval a kezemben nyugiban és csendben nézni a reggeli hírműsorokat.

A tavasz harmadik napján

Reggeli havazás. A háttérben a munkahelyem, annak a hátterében pedig Veráé:)

Üres a gyerekszoba

Ma reggel hazament (és estére szerencsésen megérkezett) a család, én majd csütörtökön megyek utánuk. Az előbb majdnem bementem a gyerekszobába körülnézni, aztán rájöttem, hogy a zajok, amiket hallok, nem onnan jönnek.

Mama este ezt az Andrissal (Szentendrén) folytatott párbeszédet örökítette meg:

"én: mielőtt majd visszamentek, megyünk még igazi nagy színházba, megnézzük a  János vitézt, ezt hozza nektek a nyuszi.

Erre Andris: honnan tudod ?

Észbe kaptam: találkoztam vele, és mondta. 

Andris: persze, mint Mikuláskor, akkor is szoktatok találkozni :-)"

"Bepakolok magamnak"

A biztonság kedvéért megnéztem, mit pakolt magának Andris a hazaútra a kis zöld hátizsákjába. Ezeket: fürdőnadrág, kisautó, plüssmikulás, zseblámpa, két nyakkendő és egy műanyag géppuska.

Barnusnak igaza lett

Andris éjjel hányt, és még most is horpaszt (a többiek már rég úton vannak az iskolába) :( A gyerekek és Ozsi holnapi hazaútja így erősen veszélybe került, de még meglátjuk.

Mielőtt lebetegedett, még csinált valami elég vicceset ez a kis rókakoma. Tegnap a nagypapával beszélt telefonon, és egyszer csak hirtelen a falhoz szorította a kagylót. Utána belenevetett a telefonba: nagypapa, te most a falnak beszéltél. Szerintem nem is tudta, milyen vicceset mondott.

Ezt hallom most a gyerekszobából

Barnus: Papa, ez nem igazság, hogy megint a Pupák választ mesét. Hétfőn ő választott, mert másnap ment a fogorvoshoz. Kedden ő választott, mert aznap volt a fogorvosnál. Szerdán ő választott, mert előző nap volt a fogorvosnál. Ma megint ő választ, mert fájt a feje. Fogadjunk, hogy holnap is lesz vele valami, és megint ő fog választani. 

Kérés

Szavazzatok légyszi a bécsi Sozialmarie pályázat (szociális innováció) közönségszavazásán "A zene mindenkié" Egyesület pályázatára. Ezt az egyesületet részben a mamám irányítja, az egyik öcsém pedig benne zenél. Aki engem ismer, ismeri a sztorit is:)

http://sozialmarie.org/projektek/zeneiskola_ertelmi_serulteknek.2656.html

Ezt kell megnyitni, és jobb oldalt fent az Erre szavazok gombra kattintani.

A szavazáshoz nem kell letölteni semmilyen alkalmazást, meg semmit, úgyhogy ezúttal nem kell félni semmitől... A szavazat megerősítéséhez szükséges e-mail viszont gyakran a spamek között landol, ott kell keresni, ha nem érkezne meg pár másodpercen belül.

Köszi mindenkinek előre is!

A második fogműtét

Andris: ...és akkor a doktornéni benyúlt a szájamba egy kicsi láncfűrésszel. (?) Most kicsit kiütöttebben került elő, mint a múltkor, de mire hazaértünk, már minden rendben volt. Remélem, most egy ideig nem lesz lyukas foga.

6.

http://www.lequotidien.lu/les-sports/43097.html

:-)

Március tizenöt, tizenhat, tizenhét

Csütörtökön megérkeztek a szüleim és az egyik öcsém.

Pénteken sétáltunk a városban, megnéztük az európai iskolások március tizenötödikéjét, megnéztük Ozsit kolbászsütés közben, megünnepeltük a papám hetvenedik születésnapját, majd este még egy koncerten is voltunk. (Anyukám egyetlen sms-t írt aznap este, abban is csak ennyi állt: Hol a vasaló?:)

Szombaton délelőtt Barnus vívóversenyén voltunk, ahol az érdekelt az elején lelkes volt és nagyon jól vívott, később már kevésbé volt lelkes, de még mindig nagyon jól vívott, még később kiesett, és ettől aztán jókedvű lett és felszabadult. 

Szombaton este elmentünk a 24-órás rákellenes futás megnyitójára, a kollegáimból álló csapattal és a gyerekekkel. Szombaton éjjel lefutottuk és -gyalogoltuk a ránk jutó két órát. 

Vasárnap reggel végre kialudta magát az egész család. Délelőtt Andris elment élete első fociedzésére, a másfél óra történéseit folyamatosan csepegtette egész nap. Lelkes volt és boldog, most már neki is "van sportja", amit eddig annyira hiányolt. Délután tettünk még egy rövid kirándulást, majd este még visszamentünk a jótékonysági futás végére is. Most dolgoznom kellene. (Miért nem tudok változtatni a képek irányán? Az alapmappában rendben vannak!)

Gondoskodás

Korán reggel orvoshoz mentem. Anna mentemben rákérdezett: ettél valamit? Mondtam, nem, csak egy kávét ittam. Sietve elszaladt és hozott egy almát: jó, akkor ezt vidd magaddal.

Az első fogműtét

Gyerekkel kórházban lenni utoljára akkor jó, amikor az ember éppen megszülte. Legalábbis én ma jó kis gyomorgörccsel, viszont szerencsére egy virgonc Andrissal közelítettem meg az Esch-sur-Alzette-i kórházat. Szerencsére minden remekül ment. Egy kicsit vártunk, majd jött a már korábban megismert orvosnő, aki kézen fogta Andrist (én nem mehettem vele, de ezt tudtuk előre), elkezdett hozzá franciául beszélni, mire Andris nagyban bólogatott és ment bátran. Fél óra múlva ugyanígy, kézen fogva kerültek elő. A büszkén mosolygó Andriska a kezében hozta az átlátszó üvegbe rejtett (borzalmas állapotú fogat), a maszkját (Andris szerint persze maksz) és egy kicsi labdát. E kettőről rögtön közölte is, hogy a maszkot Annának adja (mert rózsaszín a széle), a labdát pedig Barnusnak... Aztán nagyjából levegővétel nélkül, a váróban ülő és magyarul ugye nem értő öregnénik és -bácsik mosolygásától kísérve előadta az egész eseményt, hogy nem aludt el, csak kicsit elálmosodott, hogy olyan furcsán és kicsit lilán látott, hogy tűvel nyúltak be a szájába, de semmit sem érzett:) Aztán ugyanezt még egyszer a nagyikának a telefonba. Utána otthon jól beebédelt és nekiállt játszani. Hátravan még egy ugyanilyen két hét múlva, aztán pedig valahogy össze kell őt barátkoztatni a fogorvosokkal, hogy legközelebb ne jelentsen féléves (és irgalmatlanul drága) tortúrát két lyukas fog...