2014. március 23., vasárnap

Hétvége

Tegnap mamás nap Barnussal: elmentünk az innen kb. 60 km-re, már Franciaországban található Amneville-be és kipróbáltuk a Snowparkot, vagyis a fedett sípályát. Csak annyit mondok, ritkán fáztam ennyire síelés közben, pedig ez volt azt hiszem a 37. szezonom:) Kárpótolt érte, hogy Barnus elképesztően élvezte az egészet, az amúgy szuper pizzázás után úgy rohant vissza, hogy már kávézni sem volt időm, a végén is csak azért tudtam elrángatni, mert a hazafelé útra beígértem neki némi decathlonozást is:) Állandóan variált, hogy ki menjen elől, versenyeket talált ki, nagyon édes volt.

Ma pedig délelőtt elindultunk kipróbálni Andris új, váltós bringáját. Azt, hogy 5 fok van, sajnos csak akkor észleltük, amikor már a Coque mögött jártunk. Ennek megfelelően hamar haza is jöttünk, lilára fagyva. Délután leckeírás..., vendégeskedés.






(Andris üzenő- és leckefüzete...)

Ancsi

Egy-két hete nagyon nyűgös. Reggelente sokszor hisztizik, hogy nem akar busszal menni, vagy egyáltalán nem akar iskolába menni, itthon is sokat veszekedik, keveset eszik. Egyelőre nem tudom, mi lehet a baj... Ma mindenesetre, egy jó pillanatában odabújt hozzám, hogy "a jó Annát elvitte a boszorkány egy kis tanításra". Hát nem tudom. Attól félek, a suliban van valami baj, vagy valami lányok közötti féltékenység, amit nem mond el/még nem tud elmondani, vagy valami tudásbeli dolog (bár ezzel idáig annyira nem volt gond, hogy furcsálnám), vagy nem tudom. Remélem, a boszorka tanítása nem lesz tartós.

2014. március 19., szerda

Életem első vívós képe amúgy ez:


Papával (fotós: Mama)
Balaton Bajnokság, Siófok, 1974.


Azt hiszem bennünk kettőnkben és Barnusban tényleg a mosolyunk a közös.

2014. március 18., kedd

Soknyelvű Luxemburg

1.
Barnus (a szombati verseny kapcsán): És mondta a Tasilo, hogy valami belga megverte.
Én: Ezt milyen nyelven mondta?
Barnus: Már nem emlékszem. (Azaz akár németül mondta, akár franciául, megértette, juhéé!)

Amúgy már a hétvégi versenyen is hallottuk, hogy tök jól megérti a franciául hozzá intézett mondatokat is, és bár egy-két szóval, de teljesen adekvát válaszokat is ad.

2.
Fogorvosnál Andrissal (igen, megint kezdjük). Az asszisztenssel németül beszélek, a fogorvossal angolul, ők ketten egymással luxemburgiul, a fogorvos Andrissal franciául. Guggolok Andris mellett, fogom a kezecskéjét, és tolmácsolok neki, amiről éppen kell, tiszta sikerélmény:) Amúgy a változatosság kedvéért most Andris egyik hátsó rágó- és már csontfogával van a baj, ha szerencsénk van, kis luk, ha pechünk, gyökérkezelés. Egy gyerekkel, aki nem hajlandó rendesen kinyitni a száját. Nem, nem, nem akarok megint négyszer az eschi kórházba menni...

2014. március 16., vasárnap

Bronzérmes Barnabás

Tegnap volt a Barnus egyesülete által megrendezett tavaszi, valamennyire nemzetközinek számító (a luxemburgiak mellett német, francia, belga és holland gyerekek részvételével zajló) gyerekvívóverseny, a Duel des lionceaux. Ezen a versenyen szokott kiderülni, hogy az itteni vívás igencsak gyerekcipőben jár a szomszédos országokhoz képest, ami persze nem feltétlenül baj, itt inkább a sport és az élmény a lényeg, ennek ellenére a gyerekek nem mindig emésztik meg jól, hogy az itteni sikerek után hirtelen jóval erősebb ellenfelek állnak velük szemben. Tegnap viszont Barnus volt az egyik, sőt ameddig ott voltunk az egyetlen "luxemburgi", aki a várakozásokra rácáfolva remek eredményt ért el. Pedig a verseny elején a papírforma érvényesült, a csoportjából csak harmadikként ment tovább, a direktkieséses szakaszban azonban (azaz: ha vesztesz, pakolsz) elképesztően okos, higgadt vívással egészen a negyeddöntőig menetelt, és ott is csak egy tussal kapott ki. Szerencsére, amikor megtudta, hogy két harmadik helyezettet hirdetnek, és ezzel a helyezéssel oklevél és érem is jár, már nagyon boldog volt:) Borzasztóan örültünk az örömének, nagyon ráfért egy efféle sikerélmény. Emellett én magam is meglepődtem, hogy lelkileg mennyit érett egy év alatt, milyen okosan vívott a legkiélezettebb pillanatban (miközben mi öregedtünk két évet:). Csak így tovább, Barnuska!


2014. március 12., szerda

Március idusára készülünk

Andris: az (ünnepély) úgy lesz, hogy az osztályból csinálunk egy kocsmát.

(A sokat ígérő kezdet folytatását meglátjuk egy hét múlva, magának a brüsszeli magyar nagykövetnek a társaságában...)

2014. március 11., kedd

Csak

Nem tudom, honnan, kitől vette át, de annyira aranyos, ahogyan használja, hogy az elképesztő:)

Andris vasárnap, a walferdange-i télbúcsúztató keresztégetésen.

- Csak egy kérdés: van itt tűzoltóautó?

Tegnap:

- Csak szólok: nagyon éhes vagyok.

Mindehhez persze látni kéne a drága kis arcát is.

2014. március 6., csütörtök

És ez csak a ma reggel

- Andriska, kezd el légyszi enni a croissant-odat.
- Jó, de nem tudom, hogy melyik végéről kezdjem.

Reggeli közben, mert úgyis annyi időnk van..., találós kérdésekkel szórakoztatjuk egymást.
- Milyen fából van a legtöbb az erdőben?
- ?
- g-vel kezdődik.
- Gesztenye!
- gö-vel kezdődik.
- Gösztenye!
(Amúgy a megoldás: görbe)

Végezetül: Anna már tud két nagyon fontos női mondatot (bár ezeket szerintem pont nem tanulhatta tőlem (helyette mást igen)). Mégpedig:
- Jó, csak kérdeztem.
- Jó, csak úgy mondtam.
(Barnust húzta valamivel, hogy hiába fiatalabb, ő már meg tudja csinálni. Mire Ozsi mondta neki, hogy ne idegesítse ezzel Barnust. Erre jött a varázsmondat: jó, csak úgy mondtam.)

2014. március 4., kedd

Hedonizmus

Én: na és milyen volt a zsúr?
Andris: nagyon jó. Meleg vizes kismedencében ittuk a gyerekpezsgőt.

2014. március 3., hétfő

Betűk

Anna múlt héten, vásárlásból hazafelé a buszon:
- Mama! - kezdi nagyon jelentőségteljesen - te szereted a cé betűt?

Andris az imént:
- Tanultuk az sz betűt! Életünk első betűje, ami kettő!