Olvasnak, dumálnak, otthon voltunk

Andriska útközben: TESÓC!!! (Tesco), mi az a FÖTC? (FTC)
Andriska otthon: ha megsimogatom az orromat azzal az ujjamal, amelyik elment vadászni, akkor nem fáj.

Anna itthon: mossuk meg azt az egy csintet..., ööö kincset..., TINCSET!

Anna ma reggel: beakadt az a hajszáj (hajszál).

Barnustól nem tudok mit idézni, mert négy napnyi nagypapás síelés után olyan választékosan beszél, mint egy akadémikus. A viselkedését inkább hagyjuk:)

A scrabble alternatív felhasználása Anna által

Annával sakkozni

Ilyen: jaj, de cuki ez a kis paraszt, biztos a királynő pocakjából jött ki. Múlt héten pedig: mindjárt ad neki egy sakk-makkot.

Ez látszott egy órája az irodámból

persze színesben

Olvasás

Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a gyerekek elkezdenek járni. Elképesztően jó nézni, ahogy az eleinte nehézkesen kiolvasott betűkből és szótagokból hirtelen értelmes szavak válnak számukra, és onnantól kezdve MINDENT olvasnak, címkét, feliratot, újságfőcímet, arcukon minden alkalommal a felfedezés örömével. Barnusnál ugyanez megy most németből, ami legalább akkora boldogság:)

O

Leckét írunk, Andris kicsit furán kanyarítja az o-t.
- Andriska, az o betűt biztos, hogy így tanultátok leírni?
- Nem tudom, pont vécén voltam.

Megint Andris napja van (főleg)

Reggel az alábbi párbeszéddel indítunk (miután Anna már megkért, hogy süssek sepernyőben palacsintát):

Andris: Ugye van bennünk egy csomó ember?
én: ???
Andris: Élőlények.
én: ???
Andris: Hát bicalusok!

Délutáni tanulás során:
Andris: A múmiák azok élő csontvázak?
elmagyarázom szépen, amit tudok a múmiákról, türelmesen hallgat,
aztán reménykedve: de ugye skorpiók azért tényleg vannak?