Foghelyzet

Annának kiesett a negyedik foga is, így felül most mindkét középső foga hiányzik. Az alsó két új fog már teljesen kinőtt. Andriskánál még sehol semmi. Barnus nyolc kiesett fognál tart.

Torták

Ami miatt mérhetetlenül büszke vagyok a gyerekeimre...

...az a hihetetlen jó lelkük és empátiájuk. Most sajnos nincs időm bőven írni erről, de inkább írok röviden, semmint elfelejtsem... Az egyik Anna, akit már az óvónő is megdicsért, hogy milyen fantasztikusan viszonyul az oviscsoportjukba járó, különleges nevelési igényű kislányhoz és kisfiúhoz. Segít nekik és odafigyel rájuk. Amikor a tegnapi zsúrra a meghívandó lányok listáját írta össze, a Lili utáni második helyet kapásból Katóka kapta. Ezek után hosszasan mesélt nekem arról, hogy Katóka mit szeret, mit nem, hogyan mosolyog, hogyan örül, hogyan fejezi ki, ha valami ízlik neki, és hogyan szokott szomorkodni, amikor az egyetlen délutáni alvós napon felébred, és az anyukáját keresi. Tegnap a saját szememmel láthattam, hogy mennyire szeretik egymást, amúgy nem csak Annával, hanem szinte az összes kislánnyal.

A másik pedig Barnus volt: este Annával készültem muffint sütni (épp azzal a gyerekeknek való cup cake készlettel, amit Anna Katókától kapott tegnap:), amikor jött Barnus, hogy ő is szeretne sütni, az osztályának. Aztán pár pillanat múlva mondja, hogy baj van, a január elején hozzájuk érkezett kislány lisztérzékeny, és akkor ő nem ehet belőle, nem tudunk-e olyat csinálni, amiben nincsen liszt. Szerencsére egy pillanat alatt beugrott, hogy van itthon szójaliszt, így végül abból sütöttünk. Hát nem olyan, mint a rendes lisztből készült, de Barnus szerint szuper, és viszi be magával holnap nagy büszkén:)

Még mindig születésnap

Tizenkilenc gyerekkel. Jövőre, azt hiszem, eljön a külön lány- és fiúzsúr ideje:) Egész délelőtt ment a készülődés, itt éppen Anna feliratozza a lányok poharait.

Kiselőadás a születésről

Ezt most Ozsi tartja, éppen most. A nappaliból hallgatom, ahogyan esti mese gyanánt az ikrek születését meséli olyan részletességgel, mintha ő szülte volna őket ahogyan már én sem tudnám elmesélni. A születésnapjuk előestéjén:)

Ezt a kis összeállítást pedig szeretettel küldöm mindenkinek. Kedvencem az etetős, a sétáltatós és a bevásárlós rész:)

Kiselőadás az őzikékről

Barnus holnap tartja élete első kiselőadását:) Természetismeret, a téma szabadon választott, pontosabban annyiban kötött, hogy egy erdei állatról kell beszélni. Szerencsére a kiselőadás összeállítását Ozsival intézték, mialatt én Annával egy lányos és anyukás zsúrban múlattam az időt. Ma délelőtt megint elmondta ismétlésként, többek között az alábbi mondattal: Emlőjükből tej képződik ki. Próbáltam javasolni neki, hogy inkább a saját szavait mondja, abba nem zavarodik bele, hát meglátjuk:) A próbafolyamatról tegnap készült olyan videó is, ahol mindent el is mutogat, csak a végén mindketten annyira röhögtek már, hogy végeszakadt a felvételnek.

Közelgő farsang

Anna: Én spanyol nőtáncos leszek.
Andris: Én meg fejvadász.

Elismernek a fiaim

Igaz, ehhez hat évre, meg arra volt szükség, hogy az Angry Bird nevű hülye játékban ki tudjam dobni az utolsó malacot (?) is. Andris ujjongott, Barnus Ozsihoz rohant: a mamának arany keze van, a mamának arany keze van, sikerült neki az utolsó pálya is!

Mai Anna II.

Annát ébresztgetem reggel fél 8-kor, teljes sötétségben. Rámnéz nagy szemekkel:

Mama, ma van holnap?

(Témához kapcsolódik, hogy Andris még mindig tegnaputánnak hívja a tegnapelőttöt. Nem hajlandó bevenni a fejecskéje ezt a dolgot, hogy miért van valami előtt valami, ami innen nézve utána van/volt. Vagy nem tudom. Mindenesetre hiába magyarázom el neki, köszöni szépen, ő másképp gondolja.)

Mai Anna

Mama, kérsz kávét? (Kávégyártási láz továbbra is kitart).

Köszönöm, az előbb ittam.

Akkor csinálok koffermenteset.

:)

Öt luxemburgi embert ismerek, ebből három fogorvos

Tavaly tavasszal az óvodai orvosi ellenőrzés során láttak először valamit Andris egyik fogán, de mivel Andris az első szájába nyúlástól kapásból elhányta magát, hagyták az egészet, és írtak egy levelet, hogy vigyem el a gyereket fogorvoshoz. Próbálkoztam is, elvittem otthon, elvittem itt, elvittem itt még egyszer... Senkinek sem sikerült rábírnia, hogy kicsit jobban kinyissa a száját. Múltkor jutottunk a legtovább, de annyira pánikolt, hogy végül az a nő is feladta, és hát én is borzasztóan sajnáltam szegénykét. Ez a legutóbbi nő ajánlotta aztán azt a fogorvost (akit előtte már a 2. sz. fogorvos is ajánlott, csak a luxembourgi hagyományok szerint októberben áprilisra tudtak volna időpontot adni, így hagytam...), akinél végül ma voltunk. Végül sikerült addig könyörögnöm telefonon, míg mehettünk hozzá ma, de a későbbiekből ki fog derülni, hogy ettől még ugyanúgy majdnem két hónapot kell várnunk, mire valami tényleg történni fog). 

Ez a nő, Luxembourgban egyedüliként, valamiféle kéjgázt használ, amitől a pánikoló gyerekek megnyugszanak, egy kis időre elernyednek, és ezalatt lehet őket kezelni. A téli szünet előtt amúgy azt gondoltam, otthon biztosan jobb a helyzet, és talán többen alkalmazzák ezt a módszert, de rövid körbekérdezés után kiderült, hogy gyerekeket csak kórházban kezelnek ilyen módon, ezt pedig már lehetetlen volt megszervezni olyan kevés idő alatt. Tehát visszajöttünk, ma pedig elmentünk egy első látogatásra egy másik kisvárosba.

Ez is egy kórház amúgy. Sorszámot húzva kell várni a recepcióra, ott az adatrögzítés után felküldenek egy újabb terembe, ahol folytatódik a várakozás. Végre bekerültünk az orvosnőhöz, aki tényleg irtó profi volt. A vizsgáló szék fölött monitoron ment valami rajzfilm, Andrisra adtak egy piroskeretes napszemüveget, hogy ne bántsa a szemét a vizsgáló lámpa (nem mertem megkérdezni, hogy lefényképezhetem-e, pedig irtó édes volt), és pár perc alatt - minimális szájtátás mellett... - csináltak egy röntgent is. Ebből kiderült, hogy a jobb oldali fogát biztosan ki kell húzni, annyira gyulladt az íny, a baloldalit még meglátja. Hát ez van. Mivel sürgős eset, március 7-re kaptunk időpontot az első foggal, március 19-re a másikkal, és ezen semmilyen szívhez szóló dumával sem tudtam változtatni... Előtte ki kell mennünk még egyszer, hogy az aneszteziológián igazolják, hogy alkalmazható nála ez a gáz (a nő végig a MEOPA szót használta rá). Rendes kis műtétnek nézünk elébe, előző estétől kezdve nem szabad már ennie, és nyilván fájni is fog neki utána... Az egészben egyedül az jó, hogy lezárul végre ez a hosszú ügy, és hogy Andris most valahogy nem is fél, nagyon büszkén mesélte este, hogy mi vár rá. (Igaz, a kocsiban megkérdezte, hogy az ő fogát is porszívóval fogják-e kihúzni, mint az egyik ovistársáét??). És ami még jó volt, hogy a nő a vizitünk végén azt mondta, hogy máskor nem is kell bemennem "tolmácsolni", mert tökéletesen kommunikált Andrissal - franciául:) Ez persze úgy nézett ki, hogy nagyon kedvesen, lassan beszélt hozzá, Andris pedig bólogatott, de akkor is, irtó büszke voltam rá, hogy már ilyen szépen megért egy sor dolgot! (Hála Cécile-nek, a garderie-s óvónőnek, aki annak dacára, hogy a csoport négyötöde magyar, kitartóan beszél hozzájuk és mesél nekik franciául.)

Hát ez a helyzet Andris fogával. A nő amúgy elég kioktatóan kezdte, kérdezte, hogy hányszor mos fogat, és akkor az esti fogmosás után még biztosan adok neki enni..., de hát nem, nem érzem úgy, hogy valami mulasztás történt volna, évek óta mossa/mosom a fogát, reggel és este, és az oviban, illetve a napköziben is van fogkeféjük a napközbeni fogmosásokhoz. Cukros dolgokat pedig annyit eszik, mint egy átlaggyerek, annál semmivel sem többet. 

---

A bejegyzésből kiderül, hogy közben rendben visszaérkeztünk és -rázódtunk. Itt már kezdenek érezhetően hosszabbodni a nappalok, a fogorvosos kaland helyszínét még bőven világosban hagytuk el du. öt óra tájban.