...az a hihetetlen jó lelkük és empátiájuk. Most sajnos nincs időm bőven írni erről, de inkább írok röviden, semmint elfelejtsem... Az egyik Anna, akit már az óvónő is megdicsért, hogy milyen fantasztikusan viszonyul az oviscsoportjukba járó, különleges nevelési igényű kislányhoz és kisfiúhoz. Segít nekik és odafigyel rájuk. Amikor a tegnapi zsúrra a meghívandó lányok listáját írta össze, a Lili utáni második helyet kapásból Katóka kapta. Ezek után hosszasan mesélt nekem arról, hogy Katóka mit szeret, mit nem, hogyan mosolyog, hogyan örül, hogyan fejezi ki, ha valami ízlik neki, és hogyan szokott szomorkodni, amikor az egyetlen délutáni alvós napon felébred, és az anyukáját keresi. Tegnap a saját szememmel láthattam, hogy mennyire szeretik egymást, amúgy nem csak Annával, hanem szinte az összes kislánnyal.
A másik pedig Barnus volt: este Annával készültem muffint sütni (épp azzal a gyerekeknek való cup cake készlettel, amit Anna Katókától kapott tegnap:), amikor jött Barnus, hogy ő is szeretne sütni, az osztályának. Aztán pár pillanat múlva mondja, hogy baj van, a január elején hozzájuk érkezett kislány lisztérzékeny, és akkor ő nem ehet belőle, nem tudunk-e olyat csinálni, amiben nincsen liszt. Szerencsére egy pillanat alatt beugrott, hogy van itthon szójaliszt, így végül abból sütöttünk. Hát nem olyan, mint a rendes lisztből készült, de Barnus szerint szuper, és viszi be magával holnap nagy büszkén:)
Tényleg ilyenek, tanúsíthatom :)) Igazán büszke lehetsz rájuk, nagyon klassz gyerek mind a három!
VálaszTörlésDe jó, ezt csak most láttam:) Köszi! A muffinos történet vége az lett, hogy Barnus bevitte a kicsit ronda, ám gluténmentes muffinokat, és este nagy örömmel mesélte, hogy mind elfogyott, és képzeld mama, a Julka (a lisztérzékeny kislány) kettőt is evett belőle!:)
VálaszTörlés