Ebédkor mesélik, hogy a suliban szó volt a változó helyesírási szabályokról. Kérdezik, ez mit is jelent. Mesélem, hogy pélédául néhány szót végre úgy írunk majd, mint ahogy kiejtjük. Mondjak példát. Mondom, hogy az árbócot eddig árbocnak kellett írni, holott árbócnak mondtuk.
Erre Andris a mostanra védjegyévé vált "fáradt nyugdíjas vagyok, hagyjanak békén mindennel" nézésével és hanghordozásával: "komolyan nem hiszem el, hogy innentől hosszú ó-val kell írnom azt, hogy [árbóc]" :-) (szerintem az életben nem írta le még sehogy)
