Anyák hete

I.

Múlt vasárnap megkaptam az immáron szokásossá vált három kis papírtulipánomat. (Feledékeny apukák mindig tartsanak otthon színes papírt és tanuljanak meg tulipánt hajtogatni, így bármikor kihúzhatják magukat a csávából:) Délután a két kicsi zsúrra volt hivatalos, és ilyen alkalmaknak idén már nem vagyunk kötelező kellékei: odavisszük őket, majd értük megyünk. A mostani három órányi szabadidőt Barnussal töltöttem. Meglepetésemre a két felajánlott opció közül (fagyizás/múzeum) a múzeumot választotta. Aminek nagyon örültem, mert a kiszemelt, Mudam névre elkeresztelt modern művészeti múzeum hiába van tőlünk légvonalban maximum 1 km távolságra, még sosem jártunk benne. Mindkettőnknek nagyon tetszett, persze jó kezdet volt, hogy az elsőként szemünkbe ötlő hatalmas installáció, egy háromemeletnyi rokka, vastag vitorláskötelet sodort. Láttunk aztán még sok egyebet, pár agyament és sok érdekes dolgot. Barnus irtóra élvezte, kombinált, próbálta kitalálni, hogy mi, micsoda, állandóan mindenhez hozzá akart nyúlni, szaladgált, nézelődött. Abszolút jó társaság volt, és limonádéért is csak a felétől kezdve nyaggatott...

A múzeumozás után kisétáltunk a múzeumtól pár méterre található Thüngen-erődhöz, amit még szintén nem láttunk. Megállapítottuk, hogy ide még vissza kell jönnünk a család maradék felével, sőt természetesen a történelmi dolgokért rajongó nagypapával is, megcsodáltuk a mostoha időjárásnál is csodás kilátást (otthon eközben 33 fok...), majd siettünk az addigra elpilledt bulizókért.

II.

Hétfőn az ovis csoport anyák napi ünnepségére voltunk hivatalosak az ebédszünetben. (Mivel az uniós munkaerők egyetlen közös nevezője az ugyanabban az időintervallumban megtartott ebédszünet, az ovi és iskola mindig ekkorra időzíti az ünnepségeket.) A kicsik (és persze Barnus is, de róla később) már hetek óta teljes lázban égtek, és nagy nehezen, de végül kibírták, hogy ugyan mindenki más versét elmondják, de a sajátjukat ne, mert az meglepetés. Az énekeket hallhattam, azok publikusak voltak. Az itteni anyák napi ünnepség teljesen hagyományos, versmondós, éneklős volt. Nagyon aranyosak, kedvesek, ügyesek voltak, nekem főleg a közös énekek tetszettek, meg persze az egymás mellé kiállt Anna és Andris kis verse, amit aztán este is jó sokszor elmondtak még (végre szabad volt:). Az előadás után megkaptuk a szép rózsánkat és ajándékunkat, majd nagy közös eszem-iszom volt, ahonnan én a francia vizsgám miatt sajnos angolosan távozni kényszerültem.

III.

Barnusék ünnepsége a keddi ebédszünet idejére esett. Itt közös ünnepséget tartott az I-II., és a III-V. osztály, tehát a komplett magyar szekció. Barnusék egy kis színdarabot adtak elő Lázár Ervint Négyszögletű kerek erdő c. könyvének egyik története alapján, a nagyok pedig saját verseiket és írásaikat olvasták fel. A színdarab aztán főleg hatalmas titok volt, illetve lett volna, ha a drága Barnabás nem veteti meg külön a könyvet, majd a felolvasás során nem derül ki, hogy az egyik történetet kívülről tudja. Amikor a jelmezhez  keresgéltünk alkotóelemeket (Barnus Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa volt), már Andris szólt rá Barnusra, hogy ne mondja el, hogy kicsoda lesz, hiszen meglepetés. Az előadás egyszerűen remek volt. A gyerekek nemcsak tökéletesen tudták a szöveget, hanem lelkesen, viccesen valóban eljátszották a versíró verseny történetét, és egyáltalán nem voltak zavarban a kb. 50 fős, könnycsorgató anyákból és ráérő apukákból álló közönség előtt. A nagyok műsorának a végén kaptuk meg a virágot és a gyerekek által sütött kekszeket, majd itt is büfé volt, amit szintén a gyerekek készítettek elő.

  

Barnus, kezében a megírt verssel

Legszebb állat az anakonda, de nem tudja ezt ama konda...

Kedd estére aztán, mivel aznap házassági évfordulónk is volt, ekkorára bővült a csokrom

Nagyon megható anyák napja volt az idei, mert talán idén volt először, hogy tudatosan és nagyon lelkesen készülődtek már napokkal korában, és elképesztő izgalommal várták, hogy majd mit szólok:) Mit szólhatnék? Szépek, kedvesek, aranyosak, viccesek, ügyesek és okosak vagytok édes-drága kisgyerekeim.