Tegnap délelőtt a kicsiknek táncfellépése volt.
Szerdán, mivel nekünk szünnap volt, de amúgy volt ovi/suli és tánc is, végre ismét el tudtam menni az ikrekkel a táncórára. Újfent megállapítottam, hogy jó, hogy járnak. Nagyon jó kis társaság van, ami zömében ovistársakból és kollégáim gyerekeiből, meg egy-két német kisgyerekből áll. Nagyon örülnek egymásnak, sokat nevetgélnek és csibészkednek, de emellett tündérien gyakorolják a táncokat, láthatólag nagy örömüket lelik benne. Andrisnak, azóta, hogy legutoljára én vittem őket, új párja lett a nála valamivel fiatalabb, gyönyörű szemű Julcsi személyében. Anikó épphogy elkiáltotta magát, hogy mindenki a párjához, már mentek is egymáshoz, és álltak aranyosan, kézen fogva, kicsit téblábolva. Az egész tánc alatt mint két kis manó, állandóan próbáltak a szemük sarkából valaki mást is figyelni, hogy épp merre és hány lépést kell menni. Andris legtöbbször halandzsázva énekel is közben, mert bár énekelniük nem kell, a legtöbb dalt kívülről tudja:)
Anna meg a másik fele, ő szenvedélyesen szereti a táncot, minden idegszálával ott van, koncentrál, sosem téveszt, és végig mosolyog közben. A szerdai tánc főpróba volt szombatra, utánuk a nagylányok következtek, és egyszerűen nem bírtam elvonszolni (kétszer is visszaszaladt az előtérből, amikor meghallotta egy számára kedves dal első taktusait), végig akarta nézni a nagylányok próbáját is. Úgy figyelte a nagylányok lábait, lépéseit, mint más egy teniszmeccsen a labdát. Ami Barnusnak a vívás, az Annának a tánc.
Na de vissza a szombathoz: mindenhol vannak idegbajos szülők, hát itt is, emiatt aztán tíz perccel a fellépés előtt átvariálták a legtöbb párost... Nagyon büszke voltam a gyerekeimre, mert egy perc alatt tudomásul vették az egészet (leginkább én voltam szomorú, hogy a Julcsikát elszedték Andris mellől, de én is rendesen viselkedtem:). Amúgy a cserepár, Luca, nagycsoportos, egészen jól irányítgatta Andrist, ennyiben jó volt a csere. Anna elképesztően lelkesen készülődött reggeltől kezdve, Andris viszont lekonyult az ottani várakozás közben. Szerencsére másfél muffin segített, így aztán ő is nagyon szépen végigtáncolta az előadást, ami végül nagyon jól sikerült. Utána még hosszasan büféztünk, a gyerekek fogócskáztak, Anna pedig a szoknyáját pörgette:))
Ma pedig remek spontán-pikniket tartottunk Veráékal és Móni+Eszterrel Luxembourg Kockelscheuer nevű, parkos részén (télen idejártunk korizni is, és már akkor kiszúrtuk a szép parkot, tavat, játszóteret). Volt minden, sárkány(t)eregetés, bicajozás, a két lépésre található farmon állatetetés, játszóterezés, és last but not least, Vera jóvoltából citromhabos piskótatorta málnával (az egyik képen látszik, hogy Andris még a tortaformát is kinyalogatta:) és kacsazsíros bagett lila hagymával... Este hét körül jöttünk el nagy nehezen. Több hétnyi rossz, vagy legalábbis állandóan változó időjárást követően ezen a hétvégén végre szép időnk volt, igaz nem túl meleg, és szeles is, de legalább sütött nap. Szépek és nagyon hosszúak az esték, pedig még csak május közepe van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése