2012. augusztus 24., péntek

Állandóan eszembe jut

Barnus, akit tegnap késő este szállítottak le a nagyszülők, már valahogyan éjjel az ágyunkba (illetve a nappali kanapéra, ahol vendégek idején aludni szoktunk) került. Kivárta szépen a hét órát, tudja, hogy előtte nem nagyon szeretek beszélgetni, aztán felém fordult és ezt mondta: nagyon szeretlek téged, mama. Kevés ennél szebb ébredés van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése