Borcsablog: Vége a nyárnak

Holnap ismét kezdetét veszi az óvoda és az iskola. Olyan jó kis fejgörcsöm van, hogy csak na. Sok minden változik majd, először is az iskola kiköltözik három buszmegállónyi távolságból a város túlfelére. A sok okos hatásvizsgálat sem derítette ki, innentől mennyit autózunk/iskolabuszoznak a gyerekek, de vélhetően napi legalább plusz másfél órát. Az iskola ultramodern és csodaszép, de én továbbra is a jó kis színes konténersulit választanám, ha cserébe itt maradna az iskola a közelben. További változás, hogy ismét cserélődik Barnus tanítónénije, ami megint egy furcsa, magyaros sztori, ugyanis a minisztérium pályázatán hogy, hogy nem, nem a tavalyi, ideiglenesen kinevezett, remekül bevált, az igazgató ajánló- és a szülők támogató levelét szintén benyújtó szuper tanítónénink nyert, hanem egy most frissen kiköltöző másik tanítónő. Borzasztóan el voltunk keseredve, igazi fejünk felett hozott, értelmetlen döntésnek tűnik. Mást nem tehetünk, mint hogy drukkolunk, ő is jó legyen. Bárcsak pár hét múlva megírhatnám, hogy ez a tanítónéni is van olyan jó, mint az első kettő, hogy harmadszor is szerencsénk volt. A harmadik változás, hogy mivel Ozsi mától távmunkázik Budapestre, részmunkaidőben, a gyerekeket végre felvették a napközibe. Ennek mindenki örül, a gyerekek amiatt, mert délután továbbjátszhatnak a barátokkal, én amiatt, mert talán így ragad rájuk némi francia. A többi magyar gyerekkel kerülnek egy csoportba, de az óvónéni állítólag csak franciául hajlandó velük beszélni, és mindenkitől el is várja, hogy franciául beszéljen annyira, amennyire már tud. Hát meglátjuk. Reggelente, a holnapot leszámítva iskolabusszal járnak majd, délután Ozsi megy majd értük (mert igazán ésszerűtlen módon a garderie-ből nincs személyzet, aki kikísérné a gyerekeket a koradélutáni buszhoz... És nem ez az egyetlen kiakasztó dolog).

Szóval most itt ülök, előttem zsákokban a benti takaró, váltócipő, ivópohár, fogmosó pohár, a vízhatlan gatyák és társaik. Barnus a másodikat kezdi, a kicsik a nagycsoportot. Abba bele sem tudok gondolni, hogy jövőre mindenki iskolás lesz:)

És akkor most felteszek pár nyári képet, mert arról ma tettem le végleg, hogy írjak is a nyárról, ami egyébként kellőképpen rohangálós volt, már megint, de szerencsére azért jó volt, végig szép időnk volt, a gyerekek rengeteget voltak a Balatonon mind a négy nagyszülőjükkel és velünk is. Voltunk Kapolcson, Szentendrén, Zebegényben, és szinte mindenkivel találkoztunk, akivel nagyon szerettünk volna. Kár, hogy ennyire hamar vége lett.

----

Sóstói kukoricaevés az összes szomszédlánnyal. Egyikükkel Anna nagyon összebarátkozott (bár nekem félúton gyanús lett, hogy a kislány igazából "Barnus húgával" haverkodik, és nem Annával, de vélhetőleg nem ez volt az utolsó ilyen alkalom:)

A mamótól kapott szuper krokodil-kajak, a nyár egyik fénypontja

Csodaszép Balaton

Szerintem ilyen "a sóstói teraszon ünnepeljük Barnus születésnapját" kép minden évben készült:)

Naplemente

2012. augusztus 2. - Barnus 8 éves!

A kreatív nagymama díjat Katinagyi érdemli, aki mindhárom gyereknek alkotott egy-egy szép és személyre szabott ágytakarót: Anna rózsaszín, hercegnőset kapott, Andriska kalózosat, Barnus pedig az itt látható remekművet, amire mama az egész Balatont ráfestette a megfelelő helyekkel, történésekkel és személyekkel!

A "Barnuska seprűnyéllel támadja a születésnapi tortát" c. kép

Bárcsak még sokáig tartana a lelkesedése

A kép, amin tényleg eléggé hasonlítunk

Ez meg már az idei zsúr, végre napsütéses meleg időben, hatalmas közös lubickolással

Sokgyerek

Négy nagyfiú

Sóstói fenyők

Boldival és Csengével, akik ebben a pillanatban épp a Tómellék utcában alusszák édes álmukat:) Ők is ikrek, itteni ovistársak, akik 9 luxembourgi év után idén nyáron költöztek haza. Egyelőre nálunk laknak, aztán később egy utcával arrébb fognak, Andris legnagyobb örömére.

A nyár utolsó fejezete augusztus 12-őt követően vette kezdetét. Nekem már vissza kellett jönnöm dolgozni, a gyerekek pedig több napig a mamáékkal túráztak a Balatonon