Na ezt a történetet rövidre zárom: végül egészen jól beindult a szolgáltatás, de mégis úgy döntöttünk, inkább maradunk az autónál. Pedig eleinte úgy tűnt, ez lesz a jó megoldás, de aztán kiderült, hogy így még korábban kell kelni, hiszen el kell érnünk a buszt innen két megállónyira. Mivel a gyerekek egyedül mennek, nem látjuk soha az óvónőt, nem tudjuk megkérdezni, hogy minden rendben van-e, nem tudjuk a gyerekeket beírni semmilyen listára. Ha nem tudnak egymás mellett ülni, akkor 35 percet buszoznak csendben egy számukra idegen gyerek mellett, akivel jó eséllyel nem tudnak beszélgetni. Visszafelé nem tudjuk használni a buszt, tehát kifizetjük a teljes árat (ami drágább, mint a benzinköltség), de csak a fele szolgáltatást tudjuk igénybe venni. A gyerekek közül igazán csak Anna szerette. Szóval kocsizás. Ez Ozsinak macera, de neki a félállása mellé belefér ennyi (legalábbis ezt mondta:). Reggel amúgy is úgy kell mindenkit kikönyörögni az ágyból (velem az élen), így pedig útnak tudom őket indítani, és ráérek utána összekészülődni. Hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése