Az alábbiakat egyik kedves olvasónk írta, kommentként az előző bejegyzéshez. Annyira nevetnem kellett, ahogyan láttam magam előtt ezeket a reggeli meneteket, hogy megörökítem posztként is.
Péter Ozsvart2013. február 6.
A reggeli performance elemei:
Az otthoni készülődés részleteit most nem írom le, azt úgyis mindenki tudja...amikor beérünk (az oviba) van egy üres ruhatárszerű dolog, ahol a rollereket tárolják. Ide be kell menni és minimum kell vennem egy kávét és egy süteményt (ők az eladók). Utána meg kell ezeket kóstolnom-ennem, de mindig nagyon rosszízű az egész ezért a hátralévő kb. 25 méteren meg kell kergetnem a két pultost...Ezután jön a számomra legmegterhelőbb rész, az öltözés. De ezt csak úgy szabad, hogy minden egyes nap el kell játszani, hogy nem jön le a lábukról a cipő (csizma), és ezt akkor el kell kezdeni lehúzni-rángatni és közben éktelenkedni, hogy miért ragadt már megint a lábra. Általában ilyenkor a másik segíteni szokott és akkor, hogy többen húzzuk lejön...Ezt követően jön a reggel fénypontja a síedzés. Felcsatolják képzeletbeli léceiket, megfogják a kezemet és el kell húznom őket a WC-ig, de úgy, hogy minden oszlopnál elkiáltom magam: UGRATÓÓÓÓ. Ekkor ugranak egyet és elesnek...ez így tovább a WC-ig. Oda bemennek, de mire kijönnek el kell bújnom, hogy megkereshessenek...ha ez megvan, síedzés vissza, hasonló koreográfiával. Néha snowboard edzés, akkor a lábak nem párhuzamosan előre csúsznak, hanem oldalt állnak, ahogy egy hódeszkán kell, valahogy ilyenkor nem csúszik a kő, ezért gyakrabban esnek...Ekkor végre megérkezünk és puszipuszipuszi kiabálással elköszönnek. És ez minden nap van, nem volt nap az óvodában, hogy ez ne lett volna. De az a szar, hogy már csak négy hónap és sohatöbbé nem lesz ilyen...:-(( szerencsére az iskolába be se lehet menni, ott el kell köszönni az ajtóban..:-)
Erdősbá
Az otthoni készülődés részleteit most nem írom le, azt úgyis mindenki tudja...amikor beérünk (az oviba) van egy üres ruhatárszerű dolog, ahol a rollereket tárolják. Ide be kell menni és minimum kell vennem egy kávét és egy süteményt (ők az eladók). Utána meg kell ezeket kóstolnom-ennem, de mindig nagyon rosszízű az egész ezért a hátralévő kb. 25 méteren meg kell kergetnem a két pultost...Ezután jön a számomra legmegterhelőbb rész, az öltözés. De ezt csak úgy szabad, hogy minden egyes nap el kell játszani, hogy nem jön le a lábukról a cipő (csizma), és ezt akkor el kell kezdeni lehúzni-rángatni és közben éktelenkedni, hogy miért ragadt már megint a lábra. Általában ilyenkor a másik segíteni szokott és akkor, hogy többen húzzuk lejön...Ezt követően jön a reggel fénypontja a síedzés. Felcsatolják képzeletbeli léceiket, megfogják a kezemet és el kell húznom őket a WC-ig, de úgy, hogy minden oszlopnál elkiáltom magam: UGRATÓÓÓÓ. Ekkor ugranak egyet és elesnek...ez így tovább a WC-ig. Oda bemennek, de mire kijönnek el kell bújnom, hogy megkereshessenek...ha ez megvan, síedzés vissza, hasonló koreográfiával. Néha snowboard edzés, akkor a lábak nem párhuzamosan előre csúsznak, hanem oldalt állnak, ahogy egy hódeszkán kell, valahogy ilyenkor nem csúszik a kő, ezért gyakrabban esnek...Ekkor végre megérkezünk és puszipuszipuszi kiabálással elköszönnek. És ez minden nap van, nem volt nap az óvodában, hogy ez ne lett volna. De az a szar, hogy már csak négy hónap és sohatöbbé nem lesz ilyen...:-(( szerencsére az iskolába be se lehet menni, ott el kell köszönni az ajtóban..:-)
Erdősbá
:D ez tényleg zseniális!!!! nemsokára hazajön B, megkérdezem, ő hogy csinálja... simán kiderülhet, hogy valami hasonló szolid története van... (azt biztosan tudom, hogy amíg volt a szigorú óvónénink, addig késés esetén csak belökte őket a függönyön, ő pedig igyekezett láthatatlanul eltűnni...)
VálaszTörlés"hasonló szolíd történet" :)))) na, kíváncsi vagyok!
VálaszTörlésÉs ha találkozunk velük reggel, Pepike is beáll az ikrek mellé pultosnak, és Ozsi tőle is vesz narancslét. Kergetni azért nem szokta :))
VálaszTörlés