Andris beteg (nem akarok oviba menni, nagyon rosszul vagyok, fáj a fejem - szerintünk szerencsére kutyabaja), bentről hívom telefonon.
- Hogy vagy?
- Állati nagy bunkit építettem párnákból, pokrócokból.
- És jobban vagy már?
- Még egy nagy hajót is kell építenem hozzá székekből.
- De Andriska, rosszul vagy még?
- Nem. Ja, de, még egy kicsit.
:) és Anna ilyenkor szó nélkül elmegy?
VálaszTörlésEgyütt indultak, és az volt a deal, hogy az ovinál megbeszélik, mi a helyzet (mert nem volt egyértelmű, hogy Andrisnak valóban baja van-e). Ozsinak aztán iszonyú hisztit csapott Andris, és itthon kötött ki.
VálaszTörlésA külön óvodába menés már otthon is elég simán ment, de itt meg végképp annyira szeretnek járni, meg annyira külön baráti körük van, hogy ez igazából fel sem merül (fordítva sem), hogy a másik ne menne. Puszi, mennem kell énekelni:)
Jé, valami hisztit én is hallottam reggel az öltözőben, de azt hittem, Ozsi csak viccből fenyegetőzik, hogy hazaviszi Andrist. Ezek szerint komoly volt...
VálaszTörlésAnna meg Lili közben teljesen rácuppantak egymásra - hát nekik tényleg büntetés lenne, ha nem mehetnének oviba meg táncra:)
Most hétfőn én is ott voltam reggel, utána mentünk a biztosítóba, hát eléggé elképedtem, micsoda cirkusz megy minden reggel... Kérdeztem Orsit, hogy ez minden reggel így van-e, csak annyit mondott: nyugi, így:)))
VálaszTörlésA reggeli performance elemei:
VálaszTörlésAz otthoni készülődés részleteit most nem írom le, azt úgyis mindenki tudja...amikor beérünk van egy üres ruhatárszerű dolog, ahol a rollereket tárolják. Ide be kell menni és minimum kell vennem egy kávét és egy süteményt (ők az eladók). Utána meg kell ezeket kóstolnom-ennem, de mindig nagyon rosszízű az egész ezért a hátralévő kb. 25 méteren meg kell kergetnem a két pultost...Ezután jön a számomra legmegterhelőbb rész, az öltözés. De ezt csak úgy szabad, hogy minden egyes nap el kell játszani, hogy nem jön le a lábukról a cipő (csizma), és ezt akkor el kell kezdeni lehúzni-rángatni és közben éktelenkedni, hogy miért ragadt már megint a lábra. Általában ilyenkor a másik segíteni szokott és akkor, hogy többen húzzuk lejön...Ezt követően jön a reggel fénypontja a síedzés. Felcsatolják képzeletbeli léceiket, megfogják a kezemet és el kell húznom őket a WC-ig, de úgy, hogy minden oszlopnál elkiáltom magam: UGRATÓÓÓÓ. Ekkor ugranak egyet és elesnek...ez így tovább a WC-ig. Oda bemennek, de mire kijönnek el kell bújnom, hogy megkereshessenek...ha ez megvan, síedzés vissza, hasonló koreográfiával. Néha snowboard edzés, akkor a lábak nem párhuzamosan előre csúsznak, hanem oldalt állnak, ahogy egy hódeszkán kell, valahogy ilyenkor nem csúszik a kő, ezért gyakrabban esnek...Ekkor végre megérkezünk és puszipuszipuszi kiabálással elköszönnek. És ez minden nap van, nem volt nap az óvodában, hogy ez ne lett volna. De az a szar, hogy már csak négy hónap és sohatöbbé nem lesz ilyen...:-(( szerencsére az iskolába be se lehet menni, ott el kell köszönni az ajtóban..:-)
Erdősbá
A lényeg viszont az, hogy erre ők mindig boldogan fognak visszaemlékezni:)
VálaszTörlés