Bringatúra (első családi!) Remich-ből Schengen felé a Mosel partján. Barnus nem is látszik a képen, annyira elől volt, de a két pici is remekül bírta. Andriskám rá jellemző, mesevilágbeli szövege: kicsit megállok virágokat fújni (leszállt a bicajról, lefújta egy-két pitypangról a pihéket, aztán mehettünk tovább...).
Reggel Anna egy ládányi meglepetéssel köszöntött fel: nagy rajz, kis rajzok, köszöntő kártya, egy teljes üvegnyi papírvirág... Barnus papírtulipánt rögtönzött (apjafia:), Andriskám pedig az egész spontán akció alatt horpasztott még. Délelőtt én mentem vele focira, hááát, ez az edzés még Anna táncfoglalkozásánál is komolytalanabb, de Andris boldogan slattyog a többiek után, és nagyon boldog, ha valaki gólt lő a csapatából. Ami még vicces, hogy míg Barnus legszívesebben kézen fogva sétál velem, Andris nem engedte, hogy a pálya közelében megfogjam a kezét, pedig háromszor is kísérletet tettem rá.
Reggel Anna egy ládányi meglepetéssel köszöntött fel: nagy rajz, kis rajzok, köszöntő kártya, egy teljes üvegnyi papírvirág... Barnus papírtulipánt rögtönzött (apjafia:), Andriskám pedig az egész spontán akció alatt horpasztott még. Délelőtt én mentem vele focira, hááát, ez az edzés még Anna táncfoglalkozásánál is komolytalanabb, de Andris boldogan slattyog a többiek után, és nagyon boldog, ha valaki gólt lő a csapatából. Ami még vicces, hogy míg Barnus legszívesebben kézen fogva sétál velem, Andris nem engedte, hogy a pálya közelében megfogjam a kezét, pedig háromszor is kísérletet tettem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése