hétvégi vegyes

Mozgalmas, jó hétvége a hátunk mögött. (Ezt négy napja írtam le, csak most sikerült végre képeket kicsinyíteni.)

Szombaton délután egy nyugdíjasotthonban abszolvált fellépéssel lezárult a tánctanév. A gyerekek az év végére kétfélén reagáltak: Andrisnak már erőteljesen elege volt, mondta is többször, hogy ő jövőre már nem akar járni, Anna lelkesedése töretlen maradt. Andris a múltkori és a mostani fellépés előtt is bújt hozzám, nem akarta, aztán az első taktusok után visszatért belé a jókedv, de nála még nem világos, mi lesz jövő ősszel.

Anna szerintem még egy évet fog járni, utána majd meglátjuk mi lesz. A legújabb, hogy "banettos néni" (azaz balett-táncosnő) akar lenni, ezért aztán van, hogy leülünk a laptoppal és Diótörő és egyéb balettrészeket nézünk együtt. (Ez meg onnan jött, hogy dián megvan a Diótörő, és egyszer a mese után belenéztünk a balettba is, Annát pedig egészen elvarázsolta a sok tüllszoknya, balettcipő...). Szóval lehet, hogy vele majd ilyen irányba is lehet menni, ha majd még mindig akarja. De persze szuper a tánc is, főleg a jó hangulat miatt, nagyon jó kis közösség alakult ki, ami szerintem nem is olyan egyértelmű ekkora gyerekek esetében.

Vasárnap pedig mesemondó előadáson voltunk. Az egyik ovistárs anyuka pár havonta megszervezi, hogy idelátogasson Magyarországról egy-egy bábcsoport, népzenész, mesemondó. Mi eddig háromszor vettünk részt ilyen eseményen, mindig nagyon színvonalas dolgokat láttunk, és persze mindig irtó jó hangulat van, amikor összegyűlik a sok ismerős család. 

Most Écsi Gyöngyi, aki felvidéki népmeséket és énekeket gyűjt, járt itt, Angyalbárányok című interaktív bábos mesejátékával. A gyerekek a színpad előtti szivacsokon kucorogtak, mi mögöttük. A műsor előtt és után önfeledt játszóterezés volt az iskola udvarán (ezek az előadások Barnusék sulijának átrendezett menzáján szoktak lenni). Mondanom sem kell, hogy az előadás során a három gyerekem közül Andriska volt az, aki nagy bátran jelentkezett szereplőnek, ő volt Janó, a legnagyobb fiú:) Ez volt az első jelentkezési lehetőség a játék során, és rajta is látszott, hogy igazából nem tudja, mire is jelentkezik. A színpadon így már kissé megszeppent, de azért ügyesen mondta, amit kellett. Erről is lesznek majd képek, de azokat egy másik anyukától várom:)

További esemény volt a héten Barnus vendégeskedése Illés nevű osztálytársánál. Ez a haverság örömteli fejlemény. Még régebben panaszkodtam itt is, hogy hétvégi társaságunkban a gyerekek az ikrek korosztálya, ezért Barnus vagy az apukákat foglalkoztatja, vagy a kisebbeket szekálja egy idő után. Van osztálytársa, aki hét közben nagy haverja, de vele hétvégén nemigen jön össze találkozó, Illéssel pedig igazából kicsit konfliktusosan indult a kapcsolata, de aztán ősszel, amikor I. meghívta Barnust a születésnapjára, helyre állt a rend. Nagyon helyes a család is. Illésnek egy bátyja van és két húga, és Barnus teljesen besimul közéjük. A múltkor együtt mentünk érte, hát öröm volt nézni, ahogyan a három fiú játszott. Most hétvégén a két fiú jön hozzánk.

Amúgy közeleg a nyári szünet, és olvasom, hogy otthon meg már vakáció van a suliban. Olyan, mintha több hónapnyi időeltolódásban élnénk, mert nem elég, hogy itt még van hátra három hét, az idő is olyan, mintha épp a tavaszi szünetet várnánk... Barnusék írogatják a felmérőket, a piciknél pedig már nincs könyvtár, mert az iskola nyári átköltözésére tekintettel már elkezdték a dobozolást. 

Végezetül négy remekmű: a felragasztott kagylós képeket az oviban csinálták a Normandiából ajándékba hozott kagylókból. Aztán Anna vicces (na jó, kicsit ijesztő) női feje, amit maga vagdalt össze, és azzal hozott oda nekem diadalittasan, hogy ez egy néni, nyuszis hajpánttal:) Az utolsó mű pedig a foci eb nyitányának napján készült geomagból.