A négynapnyi magánnyal járó nyugalom felett érzett öröm pontosan addig a pillanatig tart, amikor meghallom Anna cérnahangját a telefonban, hogy hiányzol mama. Még két nap. Ilyenkor mindig rájövök, hogy ez már nem az én életem, bármennyire jó is haboskávéval a kezemben nyugiban és csendben nézni a reggeli hírműsorokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése