Képek:)

Ez a két kép még a pár héttel ezelőtti természettudományi múzeumos látogatás során készül. Milyen képeket csinálnak a jóérzésű apukák a gyerekeikről, hát ilyeneket...

Itt pedig a Veráékon keresztül megismert nagyon aranyos Móni-Ákos-Félix családból Ákos, minden gyerek nagy kedvence, és a fiaimnál szintén hihetetlen népszerűségnek örvendő Tibor:)

Később, Móniéknál

Pár nappal később: Mamó mesél.

A hónap eseménye (közben amúgy elkezdett mozogni a kiesett fog melletti metsző fog is):

Március 15. az oviban. A gyerekek által (ki)festett dekoráció, lányok, fiúk:

Néptáncos esemény a Bekecs együttessel: ezeken a képeken a gyerekeim közül szinte csak Anna szerepel, de ez nem nekem köszönhető (nekem aznap este kimenőm volt a nálunk vendégeskedő barátnőmmel), hanem Ozsinak. A fiúk közül Barnus amolyan klubdélutános félszegséggel ülte végig az estét egy osztáytársával, Andris végig rohangált az ovistársakkal, Ancsikám pedig... Hát ő az első taktusnál beállt táncolni, majd ameddig a zene szólt, csak táncolt.

Végül: múlt heti sétánk a Petrusse-völgyben. Ide Ozsi nélkül mentünk, és rendesen lefáradtam, pedig olyan jókat lehetett volna fényképezni, ha nem egyfolytában Andrist szedem ki a sáros rézsűkből, Anna orrát törlöm, Annát és Barnust választom szét... Mivel aszfalt út van, és biciklizni készültünk, nem öltöztettem őket védőfelszerelésbe. Hiba volt. Olyan elmondhatatlanul sarasak voltak a végén, hogy azt a szembejövő nyugdíjasok közül szinte mindenki szóvá tette (azt hiszem, négy különböző nyelven hallhattuk, hogy mekkora malacok a gyermekeim:) Az egyik legszebb jelenet Andris híd alatti rézsűre mászása volt, Lili és Juli társaságában. Lili felért gond nélkül, Juli viszont bátortalanabb volt. Andris végig fentről instruálta, hogy hová lépjen és kapaszkodjon, az egyik pillanatban így kiáltva, gyere Juli, add ide a kezemet:) Persze az is vicces volt, hogy míg én szinte könyörögtem, hogy ne másszon fel, Julit épp bátorította a saját apja, hogy másszon csak ő is bátran a többi gyerek után:)