Ápolás Andris módra

Andristól az óvónője elájul, mondván nagyon fineszes kisfiú, no meg a kerek fejével és kedves mosolyával még mindig hódít. Én meg néha megőrülök tőle, mert megállás nélkül rohan a lakásban (ami azért nem palotányi), ugrál a kanapén, bukfencezik, dobál. Ha megpróbálom felvenni, ölbe venni, lenyugtatni, akkor máris ugrik ki az ölemből és folytatja. Ha elkezd játszani, akkor szépen lenyugszik, ugyanez a helyzet az esti éneklés alatt is, de arányait tekintve ez a rész a rövidebb. Van még egy kedvessége: reggel, ha felkel, szalad az ágyamhoz, és puszi-puszi-puszi felkiáltások közepette elhalmoz nyálas puszikkal (persze imádom). 

De a mai téma nem ez, hanem a címben jelzett. Anna, félórával azután, hogy tegnap két testvérével és két vendéggyerekkel tíz perc alatt bevágott egy teljes zacskónyi mézeskalácsos kekszet (olyan gyorsan csinálták, hogy közbelépni sem volt időm), elkezdte fájlalni a hasát. Később már sírt, annyira rosszul volt. Egészen fektetésig nem történt semmi, akkor viszont végre tudott hányni. Átvittem közénk, sejtve, hogy nem ez lesz az utolsó kör, és ne a fiúkat ébressze majd fel. Sajnos igazam lett, így nem aludtunk sokat az éjjel. Anna amúgy elesettségében is tündérien édes volt, minden menet után álmos manóhangon közölte, hogy most akkor megy arcot mosni, szájat öblögetni, aztán iszik egy kiskanál kólát, és ugye mamika, milyen okos vagyok, hogy csak egy kanállal.

Mivel Anna reggel a helyemen feküdt, Andris a sötétben tévedésből őt halmozta el az ébresztő puszikkal. Kértem, hogy ne, Anna beteg, nehogy ő is elkapja (ha esetleg mégsem a csokis keksz a ludas). Ettől teljesen megszeppent, aggódva behordta Annának a létező összes rongyát, állatát és babáját, majd kisvártatva biztosította róla, hogy majd hoz neki könyvtári könyvet is az oviból, merthogy annak hétfő a napja. Oviba menet kedvenc báránykáját is Anna mellé tette:) Az oviban délután ragyogó pofival fogadott, hogy Annának is hozott kekszet, vett ki neki Kipp-Koppot, majd amikor meglátta, hogy Barnusnál a másik ebédre kapott desszertből kettő van, azonnali szervezésbe kezdett, hogy az egyiket adja Barnus Annának:) Ikerség vagy csak jó testvérség, engem mindig meghat, hogy minden csibészsége ellenére milyen egy kis empatikus, gondoskodó emberke ez az Andris, különösen, ha Annáról van szó.