Maiak

Andris hajnali fél ötkor: mama, mama, megjött a mikulás, gyere, nézd meg te is!

Barnus: Én nem is gondoltam, hogy ilyen jó dolog olvasni! (Ezt igazából tegnap mondta, aztán ma kivett a könyvtárból egy jó nagy betűkkel írt könyvet Mátyás királyról, amit estig félig elolvasott, majd hallottam, amint altatáskor külön szobát követel Ozsitól, hogy lefekvés után még olvashasson kislámpánál:))

Egy lemaradt, még felrakom pár nap késéssel: este látjuk, hogy a fehér szekrényajtókat valaki összefirkálta ceruzával. Ozsi kérdezi a gyerekektől, hogy ki csinálta? Néma kuss. Ozsi pedagogizál: gyerekek, ha most nem vállalja el az, aki csinálta, én megesküszöm, hogy nem lesz karácsonyra ajándék. Andris cinci hangon: én voltam, bocsánat. Mire Barnus: NEM, én voltam! Andris: nem, én! Nem tudom, az igazsághoz közelebb jutottunk-e, de a karácsonyi ajándékvásárlást nem úszom meg (jó, nem is akarom).

És egy még régebbi, Andristól: az udvari sztorikat meséli. És akkor jöttek a rossz fiúk, nem magyarok voltak*, és el akarták lökni a lányokat, én meg mondtam nekik, hogy no, no, no, nové**.

*biztosan külföldi spekulánsok
**no, no, no, no way (tehát a gyakorlatban is alkalmazza a - jelen esetben az unokatestvéreitől - tanult kifejezést, ami ugye a nyelvtanulás lényege:)