A hazaút még úgy is brutál volt, hogy két 600 km-es darabban tettük meg. Végig szakadt az eső, a három gyerek közül pedig kettő folyamatosan ki volt akadva valamin. Na mindegy, itt vagyunk, megvagyunk:) Itthon lenni jó és furcsa, az ilyen kicsi dolgok furcsák, hogy teljesen más lendülettel nyitok ki fiókokat, ajtókat, stb., kicsit elszoktam mindentől. És furcsa, hogy olyan rengeteg sok helyünk lett hirtelen. A gyerekek szenzációsak, a szomszédlányok öt percen belül itt voltak, húsz perc múlva pedig olyan kupleráj volt mindenhol, mintha sosem mentünk volna el... Meghatóan örültek az itthoni játékoknak, hosszasan válogattak alvóállatot, Andris pedig az itt hagyott tűzoltó autóval az ágy végében aludt el... Most nekiállok fát díszíteni, amit anyukám szerzett be, és 45 fokos szögben dől:))) Próbáljuk úgy beforgatni, hogy ez a legkevésbé legyen szembeötlő.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése