Barnus délelőtt megírta első önálló e-mailjét, a címzettek a nagyszülők voltak. Igazán spontánul és aranyosan történt, a gép be volt kapcsolva, mert Ozsi lencsereceptet keresett (nagyon-nagyon finom lett), Barnus pedig mondta, hogy írni szeretne Katinak (a szüleim időközben Kati+Gábor néven szólíttatnak, a nagymama, nagypapa elnevezés lekopott róluk, én sem értem miért, pontosan mikor és hogyan...). Beléptem a saját levelezőmbe, aztán a space, enter és delete billentyűk elmagyarázását követen átengedtem a terepet Barnusnak. Rövid és nagyon édes levelet írt, aminek a lényege az volt, hogy nagyon hiányoznak neki a nagyszülők, és nagyon várja a síelést. Nem mindenhol volt szóköz, és majdnem mindenhol voltak benne hibák, de ezeket szóvá sem tettem, mert szerintem tök nagy dolog 3 hónap suliba járás után kerek mondatokat írni (szám szerint hármat:), meg hogy egyáltalán a szándék megszületett benne a levélírásra:))) Este jött is a válasz, azt szépen elolvasta, úgyhogy most mindjárt csinálok is Barnusnak saját címet (egyszer már volt neki, de semelyikünk sem emlékszik, mi volt a jelszó...).
A másik aranyosság szintén Barnushoz köthető. Hazafelé Echternachból, ahol hangulatos karácsonyi vásárt néztünk (volna, ha a két kicsi nem elégedetlenkedi végig azt az 50 percet, amit ezek után ott töltöttünk), eszembe jutott, hogy még pont odaérek boltzárásra valahová, ahová akciós kuponom volt. Mondom Ozsinak, hogy engem rakjanak ki a bolt környékén, menjenek haza, én meg majd hazamegyek busszal. Barnus azonnal bejelentkezett, hogy ő is jön velem. Tisztáztam vele, hogy ruhákat szeretnék nézni, de ha megígéri, hogy nem kunyerálja végig a sétálóutcát minden szir-szarért, velem jöhet. Megígérte, mire Andris disznó módon (gondolom, mert ő kimarat a buliból) elkezdte cikizni, hogy de ott csak lányjuhák lesznek, Bajnusz, szokna, szokna, majd végül diadalittasan, röhögve: ész budogóóók isz!! Erre a drága Barnus öntudatosan: nem baj, én nagyon szeretek a mamikával vásárolni! Olyan megható volt. Aztán végigszakértette velem a kínálatot ("igen, nagyon szép ez a mellényKE, és társai), megpróbált segíteni az örökös M/L dilemmát illetően, majd hazafelé persze végigkunyerálta a sétálóutcát*, aminek mindaddig ellenálltam, míg meg nem láttam a KURTOS feliratot, ami alatt igazi kürtős kalácsot árultak:)
*este a másik nagymamájával (úgyis mint anyósom) skype-olt, és persze hallom, ahogy pananszkodik: persze, mert a mamika magának bezzeg vett pulovert, de nekem nem vette meg a kis csillagot, pedig csak 1 euró volt. Szóval jól be lettem mószerolva, és igaz, ami igaz, megvehettem volna a csillagot..., csak addigra már zsongott a fejem a sok "vegyük meg"-től... Még lesz itt egy hétvégénk, úgyhogy javíthatok...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése