Szerencsére nem sok minden. De van egy olyan momentum, amitől szinte minden reggel felmegy bennem a pumpa. Az oviba/iskolába a 25-ös busz visz minket, közvetlenül a házunk elől. A busz mindig tele van, legalábbis a következő megállóig, ahol leszáll egy nagy halom eurokrata. A maradék öltönyös, nyakkendős, aktatáskás felnőtt ilyenkor a gyerekeket félrelökve levágódik a megüresedett helyekre. A legidegesítőbb a rezzenéstelen arcuk, ahogyan enyhén szánakozva végigmérnek engem, meg a rajtam csimpaszkodó gyerekeimet.
Ez sajnos Brüsszelben is eléggé jellemző volt, hogy nem adják át a helyet a kismamáknak, gyerekeseknek.
VálaszTörlés