Karácsonyi vásár

Újabb nagy élményünk: az iskolánk/óvodánk minden évben karácsonyi vásárt rendez, melyen minden ország saját standdal és a nemzeti gasztronómiára jellemző ételekkel vonul fel. Az országok által gyűjtött bevétel (ami a híresztelések szerint szép összeg) jótékony célra megy, többnyire egy fejlődő országbéli iskolát támogatnak belőle. Lehet menni standot építeni, árulni, de főleg enni-inni:) A magyar standon gulyást, rakott babot, lángost, pogácsát és vörösbort lehetett venni, minden elfogyott az utolsó szálig. A stand feliratát amúgy a gyerekek festették az oviban. A lelkes evészet mellett gyerekek által előadott műsorszámokat lehet megtekinteni, amiben mi végül mi is érdekeltek lettünk, bár ez megint csak a véletlen műve volt:

Annának még régebben megígértem, hogy ha van rá lehetőség, járhat valamilyen táncra. Aztán kiderült, hogy nem csak a vívást tartja otthonról elszármazott edző, hanem a táncot is, így, mivel nem voltak nyelvi korlátok, megbeszéltük, hogy megpróbálja. Két hete voltunk először, ekkor Anna nem volt hajlandó beállni, nem úgy Andris, akiről kezdetben ugye szó sem volt... Irtó édesen végigcsinálta az órát egy nála másfél fejjel magasabb ismerős kislánnyal párban:) Óra végén kiderült, hogy lehet pörgős szoknyát bérelni, valamint, hogy két hét múlva, a (mai) vásáron fellépés is lesz, ami már persze Annát is lázba hozta... Ezen a héten már ő is volt, és bár próbáltam mondani nekik, hogy még nem muszáj fellépniük (kicsit féltettem a többiek aránylag jól bepróbált produkcióját...), Anna közölte, hogy ő fellép, mert szeret fellépni:) Innentől inkább hallgattam, mégse pont én törjem le azt a határtalan önbizalmát. Ami amúgy nem is volt teljesen alaptalan: lelkesen és ügyesen végigtáncolták az előadást egy rakás idegen emberből álló közönség közepén. Andrist kicsit taszigálni kell a jó irányba, miközben néha hatalmasakat ásít, de irtó komoly arcocskával csinálja és látszik, hogy nagyon büszke magára. Anna pedig kifejezetten figyelmes és szerintem ügyes is, egy évvel idősebb párjával végig egymás tekintetébe kapaszkodtak, mint az igazi táncospárok:) A nagylányok műsorát is nagy koncentrációval nézte végig, itthon pedig már azt kellett gyakorolni vele, amit tőlük látott. Egyszóval remek volt, és bár az első táncfoglalkozáson kicsit zsongott a fejem a néhol igen bugyuta német gyerekdaloktól (mert hogy a foglalkozás neve internationale Tänze, szóval van benne minden), fogunk járni, mert nagyon élvezik. Én meg úgy örülök, hogy a tánc megint bekerült a gyerekek életébe (meg hogy Annát megint láthatom pörgős szoknyában...:).

Indulás az öltözőből

Körtánc (hátul a magyar stand zászlója, alatta a gyerekek által festett felirattal)

Anna:)

Össztánc a végén a nagylányokkal