Barátaink ötletére neveztünk be az amúgy nosztalgiavonatként működő Train1900 Mikulás-rendezvényére. Nagyon-nagyon vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap, és felülhessünk a gőzmozdony húzta vonatkocsira, ami majd elvisz minket 'valahová' (Fond-de-Gras), ahol lesz majd 'valami', de főleg valami meglepetés (legalábbis a gyerekeknek). Szerencsére senki sem betegedett meg, ráadásul aznap reggel bő egy hét után a nap is kisütött. A kisvárost (Petange), a kisváros pályaudvarát és Veráéket is egyből megtaláltuk, majd a valóban nagyon ijesztő krampuszok mellett eloldalazva, helyet foglaltunk a vonaton. Az út nem volt túl hosszú, és hát a kilátás sem vetekedett a gyermekvasút ablakából látható képpel, viszont a hangulat első perctől kezdve tökéletes volt:) Fond-de-Gras-ban aztán egy nagy csarnokba tereltek minket, ahol a gyerekek vonatokat néztek, az apukák a büfében álltak sorba, az anyukák meg forralt bor mellett vitatták meg ügyes-bajos dolgaikat. Amikor a Mikuláshoz már csak ötvenen álltak sorba, mi is beálltunk végre, hogy aztán az addigra kissé lefáradt Mikulás a Háromgyerektől is megkérdezhesse, hogy minden rendben van-e az iskolában. A gyerekek mondták, hogy igen, aztán anélkül hogy elénekelhettük volna a Hull a pelyhest... (amire vonatkozó felajánlásomat a Mikulás fáradt mosollyal és egy nein-nel jutalmazta, ezzel bevonulva egy az enyémnél sokkal híresebb blog történetébe is:), távoztunk a színpadról. Később a vonat visszavitt minket Peteange-ba. Újabb remek nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése